Studio lakás

A studio lakás magyarul annyit jelent, hogy kicsi és minden egy helyiségben van. Ezért otthon csak "kicsi lakás"-nak nevezzük.

Megérkeztünk a szállásra, megmutatták a lakást. Mondjuk nem sokat kellett rajta mutatni, mert mikor belépünk be lehet látni az egészet.

Az newporti lakáshoz képest jobb is meg nem is. Modernebb az egész, meg tök újak a bútorok, de elég szűkös, még 1 emberre is, meg látszik meg érezni is rajta, hogy ezt nem úgy tervezték, hogy jó legyen benne élni, hanem hogy jól nézzen ki. Ennél fogva nem is nyerte el túlságosan a tetszésemet.

Ami jó benne, hogy van terasz, meg a ház környezete nem olyan túl steril, mint Newportban, de persze itt is eléggé előre megtervezetten nő ki minden fűszál a kertben.

3. emelet. Mostanra már minden ki van zöldülve.

A bejárati ajtó felől.

Az egész lakás nem nagy, kb 35 négyzetméter lehet. Abból gondolom, hogy nem lehet sokkal nagyobb, mint nálunk otthon a partyhelyiség/virágoskert.

A trükkös ágy (később leírom miért)

A konyha sarok az ágy felől

A nappali sarok a konyha felől

Konyha + hálósarok a nappali felől. A kanapé mögötti falat el lehet húzni,
semmi értelme.

Kijárat a teraszra

Ja, a képeket nem akkor készítettem, mikor megérkeztem, hanem utána kb 2 héttel, mikor arra értem haza, hogy ki van takarítva, úgyhogy kihasználtam a lehetőséget, még mielőtt újra alkalmatlan lesz a fényképezésre.

Ami igazán idegesítő a lakásban, hogy nincs hely, ahová a ruháimat lehetne pakolni. Nem tudom ki rendelte meg nekünk ezt a szállást, de biztos nem nézte meg előtte.

Nagyobbnak tűnik, mint a valóságban. Pláne, hogy ide
kell tennem a vasalót is, meg a kabátomat sem tehetem be,
külső fogas meg persze nincs.

A másik fele sem nagyobb, ráadásul még hülyén is van
beosztva, bármi összegyűrődik, amit oda betesz valaki.
Például én.

Írtam is nekik ez ügyben, hogy ez nevetségesen kicsi, nem fér bele az öltöny meg a sok ing, nadrágok. Erre azt válaszolták, hogy én külföldi vagyok, és biztosan olyan országból jöttem, ahol nagyobbak a szekrények, de itt ekkorák, és éljek együtt vele. Ráadásul a szekrény további használható részébe beépítették a mosógépet. Máshol úgy van, hogy kisebb a konyha, de van egy kis helyiség a mosógépnek, és így nagyobb a szekrény. Nekem inkább van borhűtőm, meg vagy 5 üres fiókom, de ahova pakolni lehetne, az nincs. (Nem, nem akarok az 5 üres konyhai fiókba pakolni.)

Mosógép, yeah! Ez jó, hogy van, Amerikában le kellett
menni az érmés mosógépekhez.

Ez feltétlenül kell

Meg írtam nekik, hogy mi tanulni jöttünk ide, de nincs egy rendes íróasztal, meg egy normális szék. Erre mondták, hogy ha megfigyeltem (igen, megfigyeltem), az ágyat fel lehet hajtani (ezért trükkös), és alatta van egy asztal. Valóban fel lehet hajtani. Csak le kell pakolni róla, rá kell kötözni a biztosítókötéllel a cuccokat, aztán felhajtani. Tehát nem egy túl ergonomikus meg kényelmes dolog.

Van 2 szék a lakásban, természetesen rohadtul dizájnos, csak sajnos ugyanannyira kényelmetlen is.

A székek és az asztal. Igen.

Fasza. Az asztal mindenhogy billeg.

Eléggé fehér az egész lakás, nem sokat gondolkoztak a színeken. Ahol nem fehér a fal, ott tükrök vannak.

Tükrök.

A zuhanyban semmi polc nincs, úgyhogy a zuhany tetején
tárolom a dolgokat.

Így néz ki a redőny. Fehér.

Jár még melléjük egy asztal is, de azt inkább behoztam,
mivel nincs bent rendes asztal (ez sem az)

Van sütő, mikró, grill, mindez egy gépben, emiatt elég bonyolult is lett a kezelése. A hűtő elég nagy, jó a tévé, meg a szekrény és az íróasztal/szék hiányán túl nem rossz a lakás.

Mindenkit várt egy kis kezdőcsomag megérkezéskor, tej, csoki, valami keksz, meg még pár dolog. Alattunk 2 percre van a teszkó express, szerintem nem sokkal nagyobb a Kőhídnál, csak több benne az indiai. Meg 5 percre van az ASDA, ami a tecsó megfelelője, ez akkora méretű is, de mint Amerikában, itt sincsenek elválasztva az áruk, amikor beérkezünk, ezt otthon nyilván nem lehetne megcsinálni nyilvánvaló okok miatt... Ja, meg a tecsóban van önkiszolgáló kassza. Be kell pittyogtatni az árukat a gépbe, aztán meg fizetni a bankkártyával vagy éppen készpénzzel is lehet, egyszerű meg gyors. Ilyen sem lesz otthon még jó darabig, ugyancsak a nyilvánvaló okok miatt.

Jó volt már látni igazi füvet, meg itt is elkezdtek virágozni a dolgok.

Amúgy meg ilyen jó idő van.

London, Baby!

Eljött a szombat hajnal, ideje volt elhagyni a várost. Előző este rendeltem taxit reggel 6-ra, a gépünk 9:50-kor indult John F. Kennedy repülőtérről. A taxit az apartmanunk portájáról meg lehetett rendelni, jófej volt a portás, visszahívott utána, hogy még egyszer elmondja a részleteket.

Sikerült felébredni fél 6 felé, Gábor is hazament, aztán összeszedtem magam és lementem az épület elé, a taxi már várt, mert valamiért már fél 6-ra ott volt 6 helyett. Hárman mentünk egy kocsiban, Zsattila, Peti meg én, a bőröndök éppen befértek a kocsi csomagtartójába, az utastérben kényelmesen elfértünk. First Class volt a taxi, de csak azért, mert az volt a neve a cégnek, amúgy nem különösebben volt extra. Senki sem késett, mind leértünk 6-ra, eddig simán ment.

A forgalom nem volt nagy, elég jól tudtunk menni, háromnegyed óra alatt kiértünk a repülőtérre. Még nem is volt nyitva a check-in, éppen néhány perccel az érkezésünk után nyitották ki, úgyhogy kb mi voltunk az elsők a sorban. A bőrönd súlya miatt kicsit aggódtam, elég sok mindent kellett beletömni. 23 kiló a megengedett felső határ, az én bőröndöm végül 22,6 kiló lett, úgyhogy még éppen belefértem a keretbe.

Ez után hosszas és unalmas üldögélés következett, tekintve, hogy kb ekkor volt 7 óra, a gépünk meg 10 óra felé szállt fel. Lassan beszállingózott mindenki, aztán összeverődtünk egy helyre a kapunk mellé.

Kezdtünk éhesek lenni, úgyhogy a meki egy olcsó és gyors megoldásnak tűnt. Olcsó volt, de borzasztóan rossz. Mint megszokhattuk, Amerikában minden édes, de itt valószínűleg megdöntötték a "mennyi cukrot tudunk tenni a reggelibe" kategória világrekordját. A rántottának nem kell édesnek lenni, és nem kell cukorszirup a sült szalonnára. Mert úgy nem finom.

"... a nyolcas kocsiállásról."

A reggeli borzalmas élményét elfelejtve ideje volt beszállni a gépbe, minden simán ment. Kb olyan helyet kaptam, mint odafelé, nem ülés volt előttem, hanem fal, ami nekem talán kicsit jobb, mert nagyobb a lábtér.

Eléggé egy helyre került mindenki, egy nappal az indulás előtt át lehet szervezni az ülésrendet, úgyhogy páran egymás mellé ültettük magunkat.

Mátté, Gyurci, Petti.

Nem sokkal a felszállás után hozták is az ebédet. Nem értettem pontosan, hogy milyen választási lehetőségeket ajánlott fel a stewardess, úgyhogy azt válaszoltam neki, mikor kérdezte, hogy mit kérek, hogy "Az elsőt.", mindenképpen lennie kell elsőnek... :P Valami kolbász volt, meg krumpli, gomba, meg egyéb meghatározhatatlan dolgok.

Citromos desszert, másfél deci dobozos víz, másfél deci narancslé, egy vaj,
valami zsömleféle, kolbászos téma, gyümölcssaláta. Itt hosszasan vitatkoztunk,
hogy milyen színe van a sárgadinnyének.

Hamar el tudtam aludni, tekintve, hogy kb 2 órát aludtam este Gábor társaságában. Alvás után megnéztem a Király beszédét, megint olyan Star Trekes ülésem volt, mint amikor NY-ba mentünk. Egész sok új film volt fent a rendszerben, nem gondoltam, hogy ilyen sűrűn frissítik. Bár valamivel el kell ütni az időt a sok órás úton. Nekem most rövidebbnek tűnt az út, lehet azért, mert többet aludtam.

Alvás

Kinti hőmérséklet: -62 fok. Remélem nem hagyták kint a muskátlikat.

Leszálltunk, egész gyorsan kiértünk a terminálból, aztán vártunk egy darabig a bőröndöknél, hogy megjelenjen a miénk is. Kihalásztuk, aztán kifelé menet megláttunk 4-5 embert, akik a neveinket tartják egy táblán, a szállásos cég rendelt nekünk taxikat. Jó volt a taxi, egy Mercedes mikrobusz, négyen mentünk vele, kicsit Vacsoracsatás volt, egymásnak szembe voltak fordítva az ülések. Jó volt már európai kocsikat látni, Amerikában egyszer sem láttam Opelt, mondjuk azt itt sem fogok, mivel itt Vauxhall-nak hívják... :P

Körülbelül 42-szer aludtam el a taxiút során, úgyhogy nem tűnt túl hosszúnak az út, valójában kb egy órás volt, mivel a tájékozott indiai/pakisztáni sofőrünk valószínűleg eltévedt. Többször hívta a kollégákat, hogy most merre van, meg a GPS-t is nagyon figyelte.

Végül sikerült beérkezni a szálláshoz, Canary Wharf-ra. Nem nagyon néztem szét, csak bementünk az épületbe, elég fáradt voltam. Várt minket egy valaki, megmutatta a lakást, hogy mit hogy kell használni. Megmutatta 13 programozónak, hogy hogyan kell a tévé hangerejét állítani a távirányítóval. Köszi.

Kb itt lakunk:



Nagyobb térképre váltás

"LONDONBÉBIII!"

Az utolsó hét New Yorkban

Elég régen írtam, különféle fáradtságok és egyéb elfoglaltságok miatt, de megpróbálom összeszedni, hogy mi történt még New Yorkban az utolsó hetünkön.

Eléggé nem volt jó az idő, eső volt, meg ködös. De érdekes módon így is be kellett menni az irodába.
Hétfőn egyszer csak megjelent a semmiből egy 50 fős jégkrémtorta, az egyik angol srácnak születésnapja volt, és mint később megtudtam, én is megleptem őt ezzel. A felvágása okozott némi problémát, mivel a jégkrém elég hideg. Kővé volt fagyva, úgyhogy az első 10 perc azzal ment el, hogy 50, legalább BSc minősítéssel ellátott ember megpróbálja kitalálni, hogy hogyan lehet felvágni egye jégkrémtortát a rendelkezésre álló eszközökkel, ami a szokásos irodai kiegészítőkön túl (tűzőgép, A4-es lap, lézernyomtató, stb.) még 1 db késsel egészült ki. Végül a kést választottuk, és bár nehezen, de mindenki megkapta a magáét. És még jó sem volt.

Aztán következett 2 nap, amire nem kimondottan emlékszem. Ja de, szerda este felé meginvitált minket a cég a szomszédos kocsmába, mivel hogy ez az utolsó hetünk együtt, és ugyan igyunk már egy sört. Megtörtént, majd utána mindenki vissza az irodába. Azt hiszem ezen a napon is (!) minimum éjfél felé mentünk haza.

Aztán csütörtökön a kajáldában az ebédnél meglepetés ért minket a negyediken (nem a hatványozási értelemben). Minden nap valamilyen ország vagy tájegység jellegzetes ételét készítik el. Amit furcsálltam benne, hogy valahogy a világ összes népének összes tájegységében megjelenik a főtt egész zöldbab. Nem túl hihető.
Aztán mikor csütörtökön a jellegzetes ételt a "Hungary" nevű ország szakácskönyvéből készítették, kicsit meglepődötten vettem tudomásul, hogy nálunk is tipikus étel a főtt zöldbab, és a csirkepaprikás az egész száraz csirkemellet jelenti valami vékony paprikától teljesen mentes szószrétegben. Így aznap ettem egy kis hazait, illetve néhány falatot belőle, a többit nem tudtam megenni, olyan rossz volt. Remélem nem történt változás a magyar konyhában, amíg távol voltam, és a kaja minősége sokkal inkább a béna szakácsok negatív előjelű szakértelmének tudható be.

Péter és a hazai. Remélem mindenki észrevette a zöldbabot.

Aki eddig azt hitte, hogy ez a paprikás csirke, az tévedett.

Ez az. "Chicken Paprikas with Holiday Rice"
Emlékszem, Mama is mindig holiday rice-szal csinálja a csirkepörköltet

Ezen az estén is bent voltunk vagy 1-ig. A legjobb, hogy estére lekapcsolják a légkondit, és rohadtul bemelegszik az egész épület. Talán nem mindenkinek nyilvánvaló, de nem olyan jó gondolkodni este 11-kor 30 fokban.

Late night. Az előttem lévő dobozban fánkgolyók voltak, míg meg nem
ettük, ez meghonosodhatna otthon is.

Aztán eljött a péntek, az utolsó nap, minden ment ugyanúgy menetrend szerint. Délben adtunk egy kis ajándékot a tanároknak. Készítettem egy rajzot, amin mind a négyen rajta vannak, kicsit kikarikírozva, majd ezt rányomtuk pólókra. Mikor mutattam a többieknek, hogy csinálhatnánk ebből 4-et a tanároknak, akkor egyre többen mondták, hogy nekik is kell, így végül 41-et kellett csináltatni. Átadtuk nekik, meg mindenki felvette a magáét, aztán úgy mentünk le kajálni.

Nap végén jött a nagyölelés, páran aláírattuk a pólókat egymással meg a tanárokkal, aztán mentünk haza pakolni. Kifelé az épületből még éppen nyitva volt a benti kis bolt, ahol mindig vettem a kávét. Csináltunk a pultossal egy képet, jófej ember volt, már a második nap megjegyezte, hogy milyen kávét iszom, már mondta az ajtóban, mikor mentem be, hogy "Four sugar, milk?" (Négy cukor, tej?).

A nevét senki nem tudta, Mohamednek vagy "Az arab csávó"-nak hívtuk.
Nem szép dolog.

Hazafelé lefényképeztem az őrült bibliás csávót is,
ő az a fajta karakter, akit a filmekben az utcán egy
bibliával a kezében hadonászva és kiabálva ábrázolnak.

Benéztünk még a Hard Rock Cafe-ba, az utcákon meg rengeteg ember volt

Szuvenírbolt, ahogy minden sarkon

Aztán hazaértem, még szerencse, hogy szerda este valamiért elkezdtem pakolni. Mivel elállítódott a bőröndöm számzárja, nem tudtam kinyitni amikor megérkeztem, az egyik cipzár fület nem lehetett kiszedni a zárból. Úgyhogy szerda este úgy gondoltam, hogy mint a régi öregek kukoricafosztáskor a hosszú téli estéken, úgy én is elkezdem morzsolgatni a számzár kerekeit, és egyszer csak majd meglesz a kód. Nem lett meg, de az első pár próbálkozás után rájöttem, hogy ki is lehet azt onnan feszíteni, úgyhogy sikerült kifeszíteni meg kinyitni a táskát. Vettem hozzá lakatot, hogy össze lehessen zárni, bár ha én egy tollal ki tudtam nyitni a cipzárt, akkor nem hiszem, hogy egy lakat bárkinek is nehézséget okozna. Bepakoltam mindent, a céges sporttáska tele lett szuvenírrel, úgyhogy még jó, hogy adták.

Ahogy pakolásztam, észrevettem, hogy még van egy egész üveg Becherovka, meg whiskey meg mindenféle random sörök, úgyhogy mondtam a többieknek, hogy jöjjenek át, aztán vigyék el, vagy igyák meg. Meglepő módon az "igyák meg" opciót választották, úgyhogy kialakult egy kis búcsúparty, kb 5-en lehettünk. Elég sokáig elvoltunk, közben nem takarította ki magát a lakás, úgyhogy úgy maradt utánam, ahogy hagytam... Nem kimondottan tisztán. Maradt csomó kaja, vagy 8 kiló krumpli, csipszek, pár fűszer, meg egyéb kaják, azokat ott hagytam, vagy elvitték, vagy kidobták. Elvileg a hűtőt is ki kellett volna pucolnom, de ez sem történt meg.

Valahogy így maradt a lakás

"Tudod hogy nézett ki a lakás, Mónika? Így!"

Az este további része romantikus körülmények között zajlott. Gábornak kikötötték az áramot a lakásából, mert nem fizette a számlát a cég, aki kiadta nekünk, úgyhogy este nálam aludt, nem nagyon tudott sötétben pakolni. Még beszélgettünk vagy 4 óráig, aztán elaludtunk pár órára.

Nem húztam le a reluxát, így a kivilágított Empire State Building bámult be az ablakomon. Kíváncsi vagyok, hogy én is hiányozni fogok-e neki.

Utolsó hétvége

Csütörtökön volt a Szent Patrik nap, ami az írek ünnepe, nem tudom pontosan mit ünnepelnek, de az biztos, hogy már délben részegek.

Kajaidőben néztünk ki a városba, az 5th Avenue-n szokott lenni a felvonulás, mi is láttunk belőle valamennyit, rengeteg rendőr meg skótdudás vonult fel. Rengeteg ember volt a kint, sok fiatal, és mindenkiben volt már valamennyi. Az ünnep meg az írek nemzeti színe a zöld, úgyhogy mindenkin volt valami zöld színű ruhadarab, vagy éppen óriási zöld kalap.

Persze a fényképező éppen akkor merült le, úgyhogy magáról a felvonulásról nincs képem, csak néhány a tömegről.

Éppen csütörtökönként kell bent lennünk este 9-10-ig, úgyhogy nem láttunk belőle semmit. Kicsit reméltem, hogy majd azt mondják 6-kor, hogy na jó, mehettek haza, de nem, ez nem az a fajta hely...

Szombaton (ma) kimentünk Gáborral meg ZsAttilával a városba, még volt 2 hely, amit mindenképpen meg akartam nézni.

Bementünk Manhattanbe, a Village nevű negyedbe, errefelé eléggé más az utcakép, mint a felhőkarcolók között. Mindenhol a tűzlétrás házak, meg itt már vannak növények is. Elég barátságos környék, alacsonyak az épületek, sok kávézó van, meg sokkal élhetőbbnek tűnik mint a belváros.

Az ok, ami miatt ide akartam jönni, az ez volt:

A Jóbarátok-ház

Már majdnem bejöttünk ide múlt hétvégén is, de akkor volt, amikor a templomban kötöttünk ki. Érdekes volt látni élőben is, az alján van egy kávézó, nem a Central Perk. :P A sorozatnak egyébként semmi fizikai köze nincs az épülethez, azt Los Angelesben vették fel, a házról csak bevágtak néha képeket.

Ezután kajáltunk egyet egy étteremben, én valami csirkét rendeltem, ezt értettem a nevéből biztosra. Kihoztak elém egy fél csirkét, meg sok sült krumplit meg majonézt, úgyhogy végre ettem egy jót. A krumpli is vékony volt meg ropogós, nem olyan szottyos vastag, mint amit bent adnak a városban. Kirúgtunk a hámból, úgyhogy vettünk még desszertet is, valami torta volt, nem volt neve.

Az étterem mellett gyerekek baseballoztak a pályán, a pálya körül tipikus régi anyuka-kombi autók, szóval eléggé autentikus hangulatban ehettünk.

Lementünk a Hudson partjára, arra a környékre, amit kb a lakásból látok. Van ott egy elég jó sétány.

Jersey City

Ezek a mi lakótornyaink

A háttérben épül az új
World Trade Center

Aztán megérkeztünk a második épülethez, amit meg akartam nézni, amíg itt vagyunk:

A Szellemirtók-ház

Jelenleg is működő tűzoltóállomás

Éppen voltak bent az állomáson, látszódott kicsit a kis ablakon a tűzoltóautó. Közben rohadtul fújt a szél, mi meg nem hoztunk kabátot, mert 15 fokot írt a google, ami lehet tényleg annyi lett volna, ha nem fúj. Így azért eléggé hideg volt... Már azon voltam, hogy ha látok valami rendes boltot, akkor veszek egy széldzsekit, de nem volt semmi a környéken. Aztán elindultunk visszafelé a 9. utcai megállóhoz, ami eléggé messze volt, plusz a szél továbbra is fújt, úgyhogy nem volt nagy élmény elmenni odáig. De jó helyeken mentünk át, a SoHo nevű városrészen. Annyira nem néztem szét, éppen el voltam azzal foglalva, hogy ne fagyjak meg.

Ezeket a megállók, meg a lejáratokat hozzájuk eléggé el tudják dugni, kb harmadjára találtuk meg a lejárót, aztán hazaértünk és elaludtam.

Holnap tanulás holnapután hajnalig, ahogy majdnem mondja a Neoton.