Sikerült felébredni fél 6 felé, Gábor is hazament, aztán összeszedtem magam és lementem az épület elé, a taxi már várt, mert valamiért már fél 6-ra ott volt 6 helyett. Hárman mentünk egy kocsiban, Zsattila, Peti meg én, a bőröndök éppen befértek a kocsi csomagtartójába, az utastérben kényelmesen elfértünk. First Class volt a taxi, de csak azért, mert az volt a neve a cégnek, amúgy nem különösebben volt extra. Senki sem késett, mind leértünk 6-ra, eddig simán ment.
A forgalom nem volt nagy, elég jól tudtunk menni, háromnegyed óra alatt kiértünk a repülőtérre. Még nem is volt nyitva a check-in, éppen néhány perccel az érkezésünk után nyitották ki, úgyhogy kb mi voltunk az elsők a sorban. A bőrönd súlya miatt kicsit aggódtam, elég sok mindent kellett beletömni. 23 kiló a megengedett felső határ, az én bőröndöm végül 22,6 kiló lett, úgyhogy még éppen belefértem a keretbe.
Ez után hosszas és unalmas üldögélés következett, tekintve, hogy kb ekkor volt 7 óra, a gépünk meg 10 óra felé szállt fel. Lassan beszállingózott mindenki, aztán összeverődtünk egy helyre a kapunk mellé.
Kezdtünk éhesek lenni, úgyhogy a meki egy olcsó és gyors megoldásnak tűnt. Olcsó volt, de borzasztóan rossz. Mint megszokhattuk, Amerikában minden édes, de itt valószínűleg megdöntötték a "mennyi cukrot tudunk tenni a reggelibe" kategória világrekordját. A rántottának nem kell édesnek lenni, és nem kell cukorszirup a sült szalonnára. Mert úgy nem finom.
 |
| "... a nyolcas kocsiállásról." |
A reggeli borzalmas élményét elfelejtve ideje volt beszállni a gépbe, minden simán ment. Kb olyan helyet kaptam, mint odafelé, nem ülés volt előttem, hanem fal, ami nekem talán kicsit jobb, mert nagyobb a lábtér.
Eléggé egy helyre került mindenki, egy nappal az indulás előtt át lehet szervezni az ülésrendet, úgyhogy páran egymás mellé ültettük magunkat.
 |
| Mátté, Gyurci, Petti. |
Nem sokkal a felszállás után hozták is az ebédet. Nem értettem pontosan, hogy milyen választási lehetőségeket ajánlott fel a stewardess, úgyhogy azt válaszoltam neki, mikor kérdezte, hogy mit kérek, hogy "Az elsőt.", mindenképpen lennie kell elsőnek... :P Valami kolbász volt, meg krumpli, gomba, meg egyéb meghatározhatatlan dolgok.
 |
| Citromos desszert, másfél deci dobozos víz, másfél deci narancslé, egy vaj, valami zsömleféle, kolbászos téma, gyümölcssaláta. Itt hosszasan vitatkoztunk, hogy milyen színe van a sárgadinnyének. |
Hamar el tudtam aludni, tekintve, hogy kb 2 órát aludtam este Gábor társaságában. Alvás után megnéztem a Király beszédét, megint olyan Star Trekes ülésem volt, mint amikor NY-ba mentünk. Egész sok új film volt fent a rendszerben, nem gondoltam, hogy ilyen sűrűn frissítik. Bár valamivel el kell ütni az időt a sok órás úton. Nekem most rövidebbnek tűnt az út, lehet azért, mert többet aludtam.
 |
| Alvás |
 |
| Kinti hőmérséklet: -62 fok. Remélem nem hagyták kint a muskátlikat. |
Leszálltunk, egész gyorsan kiértünk a terminálból, aztán vártunk egy darabig a bőröndöknél, hogy megjelenjen a miénk is. Kihalásztuk, aztán kifelé menet megláttunk 4-5 embert, akik a neveinket tartják egy táblán, a szállásos cég rendelt nekünk taxikat. Jó volt a taxi, egy Mercedes mikrobusz, négyen mentünk vele, kicsit Vacsoracsatás volt, egymásnak szembe voltak fordítva az ülések. Jó volt már európai kocsikat látni, Amerikában egyszer sem láttam Opelt, mondjuk azt itt sem fogok, mivel itt Vauxhall-nak hívják... :P
Körülbelül 42-szer aludtam el a taxiút során, úgyhogy nem tűnt túl hosszúnak az út, valójában kb egy órás volt, mivel a tájékozott indiai/pakisztáni sofőrünk valószínűleg eltévedt. Többször hívta a kollégákat, hogy most merre van, meg a GPS-t is nagyon figyelte.
Végül sikerült beérkezni a szálláshoz, Canary Wharf-ra. Nem nagyon néztem szét, csak bementünk az épületbe, elég fáradt voltam. Várt minket egy valaki, megmutatta a lakást, hogy mit hogy kell használni. Megmutatta 13 programozónak, hogy hogyan kell a tévé hangerejét állítani a távirányítóval. Köszi.
Kb itt lakunk:
Nagyobb térképre váltás
 |
| "LONDONBÉBIII!" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése