Fire, exclamation mark

Gondoltam meggyorsítom a honlapi dolgomat, és kihasználom a mosogatógép előnyeit, beteszem a cuccot, reggel meg kiveszem, és nem kell szarakodni a mosogatással. Nem így lett.

Először azon paráztam, hogy mi van, ha túl sok mosószert tettem bele, és majd orrán-száján dől a hab. A mostani perspektívából nézve annak jobban örültem volna.

Betettem a cuccokat, aztán még hallgattam zenét, meg rácsodálkoztam, h mennyi hó esett otthon, aztán mintha műanyag szagot éreztem volna. Megnézem a mosogatógépet, és igen, mint egy kis kéményből, úgy jön a kinyitó cuccból a füst. Lenyitottam az elejét, akkor meg dőlt ki a füst az egészből.

Valahogy az egyik műanyag fedő lekeveredett a gép aljára, nem tudom hogy, mert elvileg oda sehogy nem kerülhet. Történetesen ott van a fűtőszál, csak úgy szabadon, és szépen ráereszkedett a tető a tálcáról, és szétolvadt.

Óje

Hálistennek a tűzjelző nem kapcsolt be.

Ezt rá fogják terhelni a kártyámra. Lesz vagy 50 cent.

Jelenleg megy az elszívó meg minden ablak nyitva van, ami ennyit jelent:

Max ennyire lehet kinyitni az ablakot, ebből van kettő

Végezetül az idevágó videó:






Hétvégén majd írok bővebben.

Pictureless

Múlt csütörtökön hazaértem egy elég hosszú bentlét után, és valami furcsa volt a lakásban. Nem tudtam mi, de amikor bementem a fürdőbe, és megint élére voltak hajtva a törölközők, akkor leesett, hogy itt járt a takarítóné. Az ágy is szépen bevetve, párnák is sorba pakolva. Még el is mosogatott. Persze rögtön megnéztem, hogy a pénz megvan-e, de nem nyúltak semmihez. Furcsa volt, hogy még egy hete sem vagyunk itt, de már jöttek is takarítani. Ilyen mocskos híre lenne a magyaroknak..?


Hazafelé kimondottan nagy tömeg volt a Times Squaren, gondolom mert nagyon jó idő volt. Kiültek székekkel meg kis asztalokkal, és nézték a képernyőket az épületeken, szerintem kezdődött valami esti show, amit oda is kinyomnak. Annak idején, mikor vége lett a Jóbarátoknak, akkor is így kiültek ide, csak akkor kb háromezren voltak. Kerestem ezt a videót, de nem találtam meg.

Mivel kaptunk táskát a konditerembe, így rávettük magunkat, hogy akkor megnézzük. Ez persze még plusz befektetést jelent, mert kellett venni hozzá cipőt meg egy rövidgatyát. Elég közel van hozzánk egy pláza, jó nagy, abban találtunk egy boltot, ahol viszonylag olcsón lehet venni dolgokat (persze így sem szeretek kiadni 4ezret egy rövidgatyáért). Szóval a gyatya meglett, aztán mondtam az egyik eladónak, h mutasson egy cipőt, ami nem esik szét 6 hétig (eddig vagyunk itt), és még olcsó is. Egy polc tele volt ezzel a teszkó gazdaságos típusú cipővel, úgyhogy válogattam. Közben beszélgettünk magyarul, és egy idősebb férfi mondta angolul mellettem, hogy "ti magyarok vagytok, ugye?". Elmesélte, hogy ő lengyel, és az egyik testvére magyarhoz ment hozzá, Győrben élnek (ő gjor-nek ejtette :P) , és valami professzor lett a férje. Meg utána ajánlott egy még olcsóbb boltot, majd oda is benézünk. És végül a cipő sem lett túl ócska, Fila, le volt árazva 60%-kal.

Szóval benéztünk a konditerembe. 2 szintes, rengeteg futógép (ezt az egyet ismertem fel), meg súlyzós rész, meg uszoda, meg sok gép, aminek a nevét sem tudom. Futógépre neveztünk be fél órára, nem volt olyan borzasztó. Meg minden futógépen van tv, persze az enyémen éppen nem működött, úgyhogy csak zenét hallgattam. Aztán zuhany, adnak hozzá törölközőt, meg tisztálkodószereket, meg mindent ami kellhet. Majd valószínűleg még benézünk, ha nem lesz olyan sok minden amit tanulni kell.

Vége van a 3 napos hétvégének, reggelre hó esett, meg lehűlt a levegő, meg még a szél is fújt, úgyhogy nagyon élveztem a bemenetelt. Itt még nálunk nem is annyira fúj, de amikor feljövünk Manhattanben a metróból, akkor jól meg tud csapni.


Már mindenki emlegeti, hogy enne valami rendes magyar kaját, úgyhogy a honvágy ilyen formában mindenkin kijött. Találtam magyar hentest, meg magyar éttermet, majd lehet elnézünk valamikor.

Ez most ilyen képtelen írás volt, tekintve, hogy még mindig le van merülve a gép. Holnapra feltöltöm.

Jó, hogy jössz...

...csak nem most! - mondta a mosógépkártya-automata.

Itt minden kártyával működik, természetesen az épület mosoda részén a mosógépek is. Mivel nekem még nem volt ilyenem, odamentem az automatához, és követtem az instrukciókat:
- Ha még nincs ilyen kártyám, nyomjam meg a zöld gombot.
Megnyomtam.
- Helyezzek be egy 10$-os bankjegyet a nyílásba.
Behelyeztem.

És ennyi. A zsét benyelte, de nem adott semmit érte.

Róla van szó

Utána próbáltam felhívni az ügyfélszolgálatot, persze az én telefonomról nem lehet, úgyhogy lementem a portára, elmondtam a portásnak h mi van, aztán elkértem a recepció telefonját, h felhívjam ezt a nagyon jó kis céget. Majd egy gép közölte, hogy most nincs ügyfélfogadás, meg különben is az enyémet...!
Eddig ennyi. Kaptam kölcsön kártyát, úgyhogy elindult a mosás.
Még esetleg az koronázná meg az estét, ha összemosná az ingeket a gép.

Bent voltunk egyébként ma is, 5 körül jöttünk el, hogy majd megnézzük a Metropolitan múzeumot, csak már inkább be volt zárva akkor. Meg minden más is, amit megnézhettünk volna, úgyhogy elmentünk a Central Parkba.

Baromi nagy a park, mi csak a közepéig mentünk be, a nagy tóig, de biztos volt vagy 2-3 kilométer.




Nagyobb térképre váltás

Miután meglett a tó, inkább már nem gyalogoltuk körbe, ahogy eredetileg terveztük, hanem megkerestük a legrövidebb utat kifelé, aztán megpróbáltunk találni egy metróállomást. Ez is beletelt egy kis sétába, de jó volt, mert sok mindent láttunk. Elmentünk a Guggenheim Múzeum mellett is, az is nyilván már zárva volt. Aztán a Park Avenue-n volt sok jó ház meg boltok, vettem rendes kenyeret, ami már legalább megközelíti a Szabó Pékség színvonalát, csak túl sok benne a mag, meg szerintem diót is éreztem benne, az nem való bele.

Lett metróállomás is, csak éppen a metró nem ment el addig, ameddig nekünk kellett volna, a 33. utcáig, hanem csak a 42-ig, így megint gyalogolhattunk, de jó volt, sok ismerős épületet láttunk, meg este jól néz ki a város.

Onnan lehet követni, hogy mennyire vagyunk távol a központtól, hogy 10 képeslapot hány $-ért adnak. Kb minden sarkon van ilyen szuvenír-árus, aki mindent árul, a lényeg, hogy annak kell ráírva lenni, hogy New York, akkor tuti megveszik. Az egyik ilyen termékkör nyilván a képeslapok. A központban, mondjuk a Times Square környékén 10 képeslap 1$, ahol mi voltunk, ott már 18 képeslap volt 1$, szóval sejtettük, hogy még sokat kell menni, hogy meglegyen a PATH megálló. Láttuk közelebbről a Chrysler-buildinget, meg a New York Public Library-t, meg megint elmentünk az Empire State Building alatt, aztán meg le a PATH-ba, és hazajöttünk.

Fényképező továbbra is le van merülve, így nem fényképeztem ma, csak párat telefonnal.

Szép tiszta idő volt ma

Jánosnak HM

Melyik filmben volt ez az oroszlán/épület?
(Valszeg többen, de én egyre gondolok)

Miután hazaértünk Newportba, elmentünk vásárolni a helyi tecsóba, mert hogy állítólag olcsóbb, mint ahová egyébként járunk, és tényleg. Vettem fagyasztott sült krumplit, de persze ez is rohadt édes, mint itt minden. Jó pár dolgot vettem, és csak 4000 volt átszámolva, legközelebb is ide megyünk. Ja, és semmiből sincs kis kiszerelés. A legkisebb wc papír csomag 18 gurigás volt.

Aztán jött a jó kis mosás, most várom hogy végezzen a gép.
_____________________________________________


Lementem megnézni, valójában már vagy egy órája végzett, csak nem jelzett a telefon. A jó hír, hogy nem lett lilás a fehér ingem, a rossz, hogy a szárítás még vagy 40 perc, viszont már feküdni is kéne, mert reggel kelés van. Bár holnap President's day, de bemegyünk gyakorolni pár dolgot.

És ha már Mr. President, akkor ezt is muszáj vagyok betenni:




Amúgy nem tudom mi ez az ünnep, nekem elég annyi, h szabadnap. Meg ilyenkor mindenhol akciós árak vannak, a kocsikra is meg mindenre.

Majd Londonban is lesz 2 szabadnapunk, egyik a királyi esküvő napja, a másik meg az előtte lévő hétfő, az nem tudom milyen okból.

Ennék már valami rendes kaját.

Hotel Menthol

Többen kérdezték, hogy milyen a szállás, hát ilyen. Maga az épület, vagy inkább épületcsoport a Hudson folyó partján van, szóval többnyire mindenkinek jó kilátása van Manhattan felé. Én a Riverside nevű épületben lakom, de itt van mellette még vagy 4-5 nagyjából ugyanilyen épület.



Nagyobb térképre váltás

Ez nem hotel, csak a cég, aki adja nekünk a szállást, megvett itt gondolom jópár lakást, és azokat adja ki. Van portás, meg mosoda, meg takarítás a mi lakásainkban. Nem messze van bolt, italbolt (a boltban nincs alkohol), konditerem, néhány bár, pláza meg metrómegálló, szóval ide van csoportosítva minden, ami kellhet.

Ez a bejárata az épületnek, asszem 35 emeletes

A bejárati ajtó felől. Balra a konyha, jobb oldalt egy gardrób.

Egy elcseszett panorámakép a konyhából.

Egyébként itt minden nagyobb. A konyhában a cuccok, az ágy, a wc papír, minden.
Van minden a konyhában, ami kellhet, tányérok, edények, evőeszköz, kávégép, pirító, mosogatógép, meg ilyenek.

Giga hűtő

Giga mikró

Giga sütő

Ezeken a képeken nem jön át annyira, de minden kb 30 centivel szélesebb az otthon megszokottnál.

Pult a nappali felé

Nappali/ebédlő

Előre megterítettek. Azóta sem nyúltam hozzá, mert még elrontom.

Van tv, meg dvd lejátszó, meg egy műfikusz :P

Szerintem ezeken még nem is ültem

Az utp kábel (netkábel) nyúlik át a szobán, ezt nem annyira találták el a fiúk

Elég kényelmes minden, meg működik, meg nem lepukkant. Nincsenek lámpák a plafonon, több kisebb lámpa van. Ez azért jó, mert ha hazaérek, akkor kapcsolnám fel az ajtó mellett a lámpát, de a kapcsoló nincs bekötve sehová. Minden lámpát egyenként kell kapcsolni, de ezt inkább csak hangulatvilágításnak mondanám.

A háló elég tágas, meg jó az ágy is

3 rétegnyi takaró van. Először egy vékony lepedőszerű, aztán egy vastagabb
könnyű takaró, aztán meg egy vastag takaró. Eléggé bele lehet gabalyodni.

Itt is van egy kisebb tv

Jár az ágyhoz telefon meg ébresztő

R2-D2, a gyűlölt elektromos olajkályha (korábban írtam róla)

Ezen a ponton lemerült a fényképező, töltőm meg pillanatnyilag még nincs, majd kérek kölcsön valakitől. Telefonos képek következnek.

Elég használható minden. A csaptelepekkel nem vagyok
nagyon kibékülve.

A wc túl alacsony

Ügyelnek a részletekre

Ennyi lenne kb a lakás, teljesen korrekt így egy hét után is. Éppen tegnap jött egy mail, hogy majd küldeni fognak egy kérőívet a cégtől, aki adja nekünk a szállást, és ha van valami probléma, akkor még előtte szóljunk, hogy minden pontra azt tudjuk írni később, hogy "Nagyon elégedett". Gondolom nem lenne nekik nagyon jó elveszíteni egy ilyen nagy ügyfelet.

Ja, és persze csak a fényképek kedvéért van rend, máskülönben nincs kedvem pakolászni, mikor hazaérek este.

És végül egy kép a kilátásról, hiszen ilyen még sose volt.

Empire Szép Building

Lehet kezdem megszokni az itteni időt, kedden reggel már ébresztőre keltem, és álmos voltam utána, most meg éjfél van, és még nem alszom, ami a honlap reggel 6:40-es felkelés szempontjából nem biztos, hogy a legszerencsésebb. (Meg hogy 9-9-ig leszünk bent...)

Morning has broken | Kitisztult az idő

Hálistennek az utóbbi pár napban jó idő van, süt a nap végig. Estére, mikor végeztünk, melegebb volt mint délben, 8-10 fokok voltak. Mondjuk a napsütés nem nagyon ér le az utcaszintre, csak a felhőkarcolókon, meg a tiszta égen látszik, hogy talán jön a tavasz.

Estére ki szoktam kapcsolni a fűtőtestet a hálóban, mert kegyetlenül zúg. Elektromos hősugárzó, ami ventilátorral nyomja ki a levegőt, de emellett még valamilyen lemez rezonál is benne, úgyhogy lehetetlen mellette aludni. Erre tegnap hajnalban félálomban arra ébredtem, hogy bekapcsolt az off-ra állított fűtőtest. Mivel ennél már nem tudtam jobban off-ra tenni, kihúztam a konnektorból. Olyan hangja van, mint egy repülőgép-hajtóműnek, úgyhogy ha ez álmomban kapcsol be, tuti összeszarom magam. Erre az estére is megvolt a fun.

Tegnap indiai étteremben voltunk, egész jó kaja volt, valamilyen csirke tikka, meg bárány tikka, rizs, meg vmi kenyérszerű dolog. All-you-can-eat volt, 13$-ért annyit ehettünk, amennyit akarunk. Nem volt rossz, azt állította a pincér, hogy a bárány az elég fűszeres lesz, de nem volt sokkal fűszeresebb egy jobb pörköltnél.

Ma meg japán étteremben voltunk, chicken takayashi-t ettem, de nem estem hanyatt tőle. Csirkemell vmi édeskés szósszal, meg reszelt káposzta, meg rizs. A csirke meg volt égetve, úgyhogy jó kis kormos íze volt, a káposzta meg csak káposzta. És a végén még komplénelt a pincérnő, h kevés a borravaló, amit együtt adtunk neki és oda kellett adni. Tudományosan kiszámolta, h a 20%-a mennyi a végösszegnek, biztos ebből érettségizett, és ezen a ponton meg is állt.

A keleti éttermekben mindig azt kell rendelni, amit a szomszéd asztalnál esznek

Ja,  a nap vicce rám nézve, hogy kaptunk ingyen kondibérletet, sőt még táskát is hozzá. Itt van a szállás mellett a terem, van benne uszoda meg jakuzzi (ezek inkább érdekelnének), meg mindenféle dolog, amit lehet emelni, tolni, csavarni. Meg futógépek, reggelente ott futnak az emberek az ablakban. Majd talán meglátogatom a többiekkel.


Tegnap elnéztünk a tréning után az Empire State Buildinghez (a legmagasabb épület az első képen (tehát nem a káposztás csirkésben)), majdnem fel is mentünk, csak már esteledett (bár állítólag este is meg nappal is meg kell nézni), meg nagy volt a sor. De azért fényképeztünk párat a lobby-ban, meg kint is.

Az épület tövében

381 méter, 102 emelet, megmértem

Értenek a rongyrázáshoz

Később még visszajövünk ide, meg még sok helyet kinéztünk, csak kérdéses, hogy a tanulás mellett mennyire lesz időnk. Most hétvégére tervezgetjük Washingtont, meg van itt valami repülőgép anyahajó is, amit páran meg akarnak nézni, remélem még azért eljutunk pár helyre.


Majd valószínűleg veszek egy itteni sim-kártyát, aztán beteszem a telefonba, kb 40-50$-ra jön ki, 1500 lebeszélhető perc, meg valamennyi adatforgalom. Meg lehet venni hozzá pár dollárért egy kártyát, amivel az international hívások is csak pár centbe kerülnek.


Visszaolvasva az előzőeket, elég hülyén fogalmazok néha, de az a kora reggeli vagy késő esti fáradtság miatt van, meg hogy nem figyeltem eléggé irodalom órán. 


Majd jelenkezem'. Monostorpályiból.

Business Day

Ma volt az első nap a cégnél, amiről valószínűleg nem írhatok, hogy mi volt bent.

Amúgy reggel szokásosan együtt találkoztunk a másik épületben, aztán most már a 3 lépésre lévő megállóba mentünk, nem abba, ami 3 kilométerre van.

A vasárnapi kínai kajás élmény után most inkább csak egy hagyományos és jól ismert pizzát akartunk enni, amiben tudjuk, hogy mi van. Úgyhogy inkább lementünk a sarkon lévő pizzériába.
Válogattunk, hogy mit kérünk, az egyik srác magyaráz a pultos nőnek, aztán 3 angol mondat után mondta, hogy én is magyar vagyok! Szóval az első napon magyarba botlottunk. Aztán később az egyik előadónő mondta, h az ő egyik nagyanyja is magyar volt.

Eltelt a nap, a délután kettő órási előadáson azért éreztem, hogy nekem inkább este 8 van, de majdcsak átállunk már valamikor. Lementünk inni egy kávét a Starbucks-ba, de elég fos volt az íze, meg amúgy sem szeretem a kávét, úgyhogy ezt inkább kihagytam.

Még egy kicsit bent maradtunk, páran laptopot rendeltek, meg ilyesmi, aztán beesteledett, és elindultunk hazafelé.

Pár kép a nagyvárosi fényekből:

Óriási fénye van a reklámoknak

A rendőrség felirat fényei villogtak meg minden, nagyon jazzes volt,
de hát a Broadway-hez ez illik

És ismét a rengeteg ember

 Hangos lesz:

Viccesen nézett ki ez a kis rendőrségi nemtudommi. Elképzelem, ahogy
egy 120 kilós fekete kopasz rendőr belepréselődik és próbál elindulni a
bivalyerős elektromos motorokkal

Útban a PATH felé észrevettem a Macy's boltot, úgyhogy bementünk. Három szintes, elég elitnek tűnik a hírének megfelelően. Egyikünk cipőt akart venni, de eléggé túlárazottak voltak. Én néztem volna öltönyt, de egyrészt nem volt hosszított, másrészt meg baromi drága volt. Volt olyan, ami 50% kedvezménnyel volt 800$, az kb 160 000 Ft. Úgyhogy (Y)

MACY'S

János HM

Itt szólt rám a biztonsági őr

Mikor bementem, rögtön megkérdeztem egy nőt, hogy lehet-e fényképezni az épületen belül, mert már kb tudom, hogy ezek milyenek. Múltkor a lakás alatti jégpályát se lehetett fényképezni. Azt mondta a nő, h persze, lehet. Erre a biztonsági őr mondta, h nem szabad bent fényképezni. De jó fej volt, kérdeztem tőle, h töröljem-e, de mondta, h nem kell.

Aztán hazaértünk, rohadtul nagy szél fúj, mikor mentünk a boltba, felugrottam, és előretolt vagy fél méterrel, szóval fasza. Akartam venni borsot meg sót, de a borsot drágállom 3$-ért, sóból meg csak 1 kilós körüli van, majd ad valaki, aki már vett. Úgyhogy így nem ettem rántottát estére.

Mindenki lelépett már, mire válaszolni tudtam volna, most meg 11 óra van, és sül a második adag chockolate chipem. Ez a keksz izé jó lesz, lehet majd bevinni belőle, meg elég sok kijön 1 zacskónyiból.

A hagyományoknak megfelelően Sztár FM-et akartam közben hallgatni,
csak közben megszűnt

Holnap (kedd) igyekszem időben hazaérni.

Az első nap New Yorkban

Az egész itt-tartózkodás alatt a mai vasárnap volt az, amikor még nem kell semmire sem készülnünk, és szabadon nézelődhettünk a városban, így ezt ki is használtuk. Elég fárasztó volt, de legalább már tudjuk, hogy hogyan jutunk el a céghez, meg megnéztünk jó pár nevezetességet Manhattanben, ahová persze még vissza kell majd menni, mert eléggé rohanva jártuk körbe a várost.

Reggel az első utunk a PATH tömegközlekedési hálózat legközelebbi megállójához vezetett, ami -mint később kiderült- nem a legközelebbi volt. Elindultunk egy irányba, körülbelül a síneket követve, kis útbaigazítással sikerült megtalálni az állomást. Ez kb olyan, mint a metró, csak ezt inkább a vonathoz hasonlítják, én nem láttam nagy különbséget, úgyhogy le fogom metrózni! Út közben találkoztunk pár madárral:

Nem zavartatták magukat a kocsik között

Egy nagyobb séta után megérkeztünk az állomásra. A beléptetés a metró területére kártyákkal történik, amikre pénzt lehet tölteni. A kapuknál elhelyezett leolvasóknál le kell húzni, leveszi a kártyáról a pénzt, és beenged. Egyszerűen hangzik, az is, csak éppen 2 féle kártya van, nem tudtuk, hogy melyiket vegyük meg. Ezen elég sokáig filóztunk, végül megkérdeztünk egy helyit, hogy ő melyiket ajánlja, így végül a MetroCard nevű kártyát vettem meg, azt mondta az mindenre jó, nekem ennyi elég.

Oszlopfő Hoboken állomáson

A szerelvény elég gyorsan bevitt minket Manhattanbe, 5 megálló volt összesen. A budapesti metróval nyilván nem lehet összehasonlítani, csendes, tiszta, és főleg: minden működik! Nem tudom Pesten mikor lesz majd kis képernyő a metrószerelvényekben, ahol a hírek mennek, vagy éppen az állomás publikus részén kitéve egy lcd tv, ugyancsak a híreknek.

Feljöttünk a metróból, és a felhőkarcolók meg egyéb nagy épületek között találtuk magunkat:

Karcolódás

Először a cég épületét kerestük meg, a Times Square mögött van, szóval nem nehéz megtalálni. Eléggé nagy volt a tömeg így vasárnap délután is, boltok nyitva, meg nagy forgalom. Itt egy videó róla, elég hangos, mert nagy a zaj az utcákon, hangszórót lehet érdemes lehalkítani:

Út közben a cég épületéhez:

Nagy

Már majdnem Times Square

Megérkeztünk a Times Square-re, majdnem olyan, mint a filmekben, csak még olyanabb. Tele van emberekkel, és irdatlan nagy reklámok vannak mindenütt.

Minden színes, meg villog, meg mozog

Óriáskijelzők, reklámok, tömeg

És ismét csak reklámok

Szkinpfsz

Színházak reklámjai, a tábla által félig eltakarva az
Operaház fantomja gigaplakátjka

Megtaláltuk a cég épületét, nem mintha nagyon el lett volna dugva. Aztán ott fényképezkedve megtalált minket egy csávó, hogy menjünk az ő buszával várost nézni, 40$ körül volt az ára, Manhattan nagyobb nevezetességeivel, és ha fizetünk rá, akkor kivisznek a Szabadság-szoborhoz is, meg még nem tudom hová, de inkább kihagytuk ezt a kört, talán majd később elmegyünk egy ilyenre. Egyébként minden sarkon ott álltak ennek a társaságnak az emberei.

A cég főépülete, mi eggyel arrébb leszünk

Turistaút-díler barátunk népszerűsíti nekünk a termékét

Egy police officer megengedte, hogy lefényképezzük

Meg egy limuzin.

Ez volt a kötelező program, innentől kezdve indult a véletlenszerű bolyongás a városban. Elsőnek a Central Parkot vettük célba, mert látszott, hogy nincs messze gyalog sem, lehetett látni a fákat. A sok sablonos felhőkarcoló között azért vannak tényleg szép épületek is, a régiek között vannak az igazán mívesek, mint pl ez:

Vanpéz street

Megérkeztünk a Cenrtal Parkba, nagyrészt még havas volt. Ez a hely is tele volt emberekkel, éppen valamilyen korcsolyás rendezvény volt a jégpályán. A bejáratnál, meg körben a parkon lovas hintók várakoztak a vendégekre, bent a parkban elég sűrűn volt hotdog vagy mogyoró árus, meg pár szaxofonos utcai zenész.

Ló-rider, kmhehe

Ekkorra többnyire eltűntek a felhők, kicsit kisütött a nap

Készül a dog

Amerikai hotdog Zsoltinak :P

Épületek a parkból

Ettünk egy kicsit, én hotdogot, nem mondanám jónak, mert a kifli hideg volt, meg semmi extra nem volt hozzá, de legalább drága volt. Meg a kóla is majdnem háromszor annyiba került mint otthon, és pluszban még a borravaló is van, mert jó fejek vagyunk, meg el is várják, még egy 2 perces hotdogért is.

Visszamentünk a PATH megállóhoz, és célba vettük a Brooklyn hidat, meg Chinatownt. Először a hídhoz mentünk, szintén a megszokott tömeg, de itt még legalább jó erős szél is volt, sálat, sapkát meg persze nem hoztam. Nem mentünk végig rajta, csak az első pillérig sétáltunk, mert New York, erős szél, de a frizura már alig tartott.

A Jóbarátokban ebben az épületben dolgozik Chandler

Brooklyn-híd

Kilátás a városra

Kilátás az öbölre

Kilátás felfelé

A gyalogos forgalom alatt lévő autós forgalom (hangos a szél miatt!):

 

A híd után elindultunk Chinatown felé, elég közel van a hídhoz, úgyhogy gyalog mentünk. Az épületeken is, meg az egy négyzetméterre jutó kínaiak számán is látszott, hogy közeledünk, út közben találtunk egy érdekes parkolót.

Tömb parkoló, nem sikerült megegyezni benne, hogy hogyan működhet.

Megéheztünk, úgy hogy kerestünk egy helyet, ahol lehet rendes főtt kaját enni. Na ezt nem itt kellett volna. Valaki megkérdezett egy kínai nőt, h merre tud valami rendes kajáldát, rámutatott egy étterembe, aztán bementünk oda. 12-en voltunk, felszabadítottak nekünk 2 asztalt, aztán a rendelés röpke 15 perces folyamata következett. 

Az ott dolgozók is borzasztóan ejtették ki a szavakat, mi persze törekedtünk arra, hogy helyesen beszéljünk, de hát akkor sem volt proper English. 

Szóval páran elszórakoztak a rendeléssel, én meg mondtam a csajnak, hogy ajánljon nekem valami olyat, ami garnélarákos, azt mindig ki akartam próbálni. Rámutatott egy fogásra, mondta, h neki ez a kedvence, a nevét nem jegyeztem meg, de így 4 mondatban sikerült elintézni a rendelést. 

Ez végül egy olyan kaja lett, hogy főtt brokkoli ágyon vannak a nemtudommilyen bundában megsütött garnélarákok, mellé meg pirított mézes-szezámmagos dió, az egész lelocsolva valami fehér szósszal. 

Elsőre nem tűnt túl étvágygerjesztőnek, és külön-külön nem is finom, de együtt elég jó volt, olyan 7,5/10. Ja, és mindezt pálcikával. Volt aki először evett pálcikával, kicsit kabaré volt, de a végére mindenki belejött.

Nem annyira sikerült a kép, de kb így nézett ki

Ennyi elég is volt Chinatownból, a Wall Streetnek vettük az irányt. Ide már metróval mentünk, pár megálló volt csak.

Ami jellemző egész Manhattanre, hogy elég tiszta. Az utcák is, meg az épületek is, nincs rájuk rakodva egy centi korom. Nincs graffiti, meg amit többen is érszrevettünk, hogy nem olyan igénytelen-ízléstelen reklámokkal tömik tele az utcákat, mint mondjuk Pesten a körutat. Szóval nem nagyon vannak kék alapon sárga arial betűvel kiírt helyesírási hibás reklámtáblák, valahogy egységes arca van az egésznek. 

A Wall Street épületei, meg a környék pedig különösen karban van tartva, itt van pár kép a sétáról.

Kell

Kockák a kockával

Közben elhagytunk 2 embert, vagy inkább ők hagytak el minket, leszakadtak egy mekinél, aztán utána más irányba indultak el, mint amerre mi mentünk. 

Szóval a kiszavazott emberek nélkül folytattuk a városnézést, az utca vége az öbölpartra visz ki, úgyhogy szétnéztünk ott is. Egy komp dokkára mentünk ki, itt is rohadt nagy szél volt, meg mindenütt sirályszar. Eléggé sűrűn jöttek-mentek a helikopterek, azoknak is van leszállóhely a dokkoknál. 

"Hát hogy úszna má' át a öböl?!"

Helikoffer

Egy majdnem jó panorámakép

Ez meg nagyon messze volt hozzánk, csak jó a zoom

Eredetileg a World Trade Center helyét akartuk megnézni, úgy hogy odafelé vettük az irányt. Aránylag közel volt a parthoz, sikerült odatalálni elég hamar. Már javában épülnek az új épületek a két ledőlt torony helyére, épül a múzeum és az emlékmű is. Már eléggé esteledett, úgyhogy kicsit sötétek a képek.

A múzeum vasszerkezete

Ilyen lesz, ha kész lesz

Az utolsó képen egy olyan 8-10 méteres dombormű egy részlete van. Azt a pillanatot ábrázolja, amikor éppen felrobban az egyik torony. Ahogy néztem ott az embereket, még eléggé bennük van ez az egész.

Volt egy nő, sietett valahová, de ahogy elment az emlékmű mellett, közelebb lépett és megérintette az egyik tornyot, aztán sietett tovább. Úgy nézett ki, mint egy mindennapos kis rituálé, hogy amikor elmegy a tornyok mellett, akkor megérinti őket, lehet hogy meghalt valakije a robbanásokban. Mindenesetre eléggé átadta ezt a hangulatot a hely.

Van otthon egy 1000 darabos puzzle, amin Manhattan látképe van, érdekes volt azok között az épületek között menni, felismertem párat közülük, hogy ez vagy az rajta volt a puzzle-ön. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer talán élőben is sétálunk majd közöttük.

Ennyi volt a túra, Manhattan után indultunk haza a metróval. (A metrós bemondó nőnek olyan a hangja, mint a Half Life 1 elején a nőnek.) 

Eléggé lejártuk a lábunkat, volt mit nézni, de majd még vissza kell menni pár helyre, mert eléggé rohantunk, lehet a fekete barátunk túrájára is befizetünk, akkor még halljuk mellé a mesét is. 

És egy szolgálati közlemény:

Bocs, hogy nem nagyon tudunk beszélni, de jó esetben délután 6-7-re hazaérek, akkor otthon már régen alszotok. Magyar idő szerint dél körül lehetek elérhető MSN-en meg facebookon, akkor itt olyan reggel 6-7 óra van, olyankor kelek kb, még nem sikerült átállni az itteni ütemre.

"Ez a gyehrek meg nem nohrmáhlis!"