Érkezés

Szombaton reggel 5:40-kor keltünk, közben apuék megérkeztek a ház elé, lemértük a poggyász súlyát, belefért a keretbe, úgyhogy indultunk Ferihegyre. 6:30 körül értünk ki, a többiek nagyrészt már kint voltak, a check-in-nél, vagy a kávézónál vártak.

Ferihegy 2B

 Az átvizsgálás után nem sokkal beszálltunk a gépbe, majd miután mindenki elhelyezkedett, meg megkaptuk az eligazítást, hogy mit csináljunk, ha inkább zuhanunk, azután felszállt a gép, a British Airways Airbus A320-as gépe.

Airbus A320

A repülés legérdekesebb része a felszállás volt, mivel nem ablaknál ültem, meg amúgy is felhős volt az idő, így nem sokat láttam a kinti dolgokból, ha beülnék egy nagy dobozba, és bekapcsolnék 3 hajszárítót, akkor kb ugyanaz az élmény lenne. De a felszállás mindenképpen jó volt, ahogy a nagy sebesség belenyomott az ülésbe, és nem úgy, mint mondjuk a kocsinál, mert ez sokkal tovább tartott.

A gép belülről

A lenyíló képernyőkön lehetett követni az utat

Kaptunk kaját is a gépen, egy kis szendvicset, meg teát vagy kávét, a repülős kajákról hallottakkal ellentétben ez finom volt. A stewardess-ek mindenre odafigyeltek, kedvesek voltak.

Ezután kb 2 óra unatkozás, meg zenehallgatás, majd megközelítettük a London Heathrow repülőteret, tettünk még egy bónusz kört, és leszálltunk.

A repülő bekarikázta London jobb felső sarkát

A leszállás is érdekes volt, látszott, ahogy a pilóta állítgatja a kormánylapátokat, elég simán földet értünk.

Aztán bementünk a terminálba, ott is átellenőriztek, kipakolni mindent, motozás, stb. Meg főleg óriási sor. Lefényképeztem, hogy mekkora a sor, de utána odajött hozzám egy nő, hogy nem szabad a biztonságiakat fotózni, és legyek szíves kitörölni, és a másik irányba fényképezni. Úgyhogy kitöröltem, és a másik irányba fényképeztem.

Igen, a kép bal alsó sarkában elfér a Ferihegy

Miután beengedtek a váró részbe, még volt pár óránk, úgyhogy szétnéztünk. Hamarabb mondtam volna rá, hogy plázában vagyok, mint hogy reptéren. Pár kép a Terminal 5-ból:

Az egész épületet körbeöleli az üvegbúra, az épület belső része nem kapcsolódik hozzá

Kajáldák

Pár kapu meg a váró

Nájsz.

Vártunk pár órát, aztán lassan el lehetett indulni a kapu felé. A gépünkhöz busz vitt el, elég távol volt a termináltól. Egy Boeing 747-es vitt minket:

Boeing 747

Beszállás

A gép jóval nagyobb volt, mint az előző, meg modernebbnek nézett ki. Mindenki kapott fejhallgatót, párnát, meg takarót. Mindenki előtt volt egy kijelző az előtte lévő ülés fejtámlájában, én előttem éppen nem volt, mert egy elválasztó fal volt ott, ami a szerintem Business Light osztályt választotta el a mi osztályunktól, ami World Traveller volt, nem tudom annál van-e kisebb.

Kijelzők mindenütt, meg én a bal oldalon

Aztán jött az egyik steward, és a semmiből előkapta a mi képernyőnket is, ami a karfába volt elrejtve, így kicsit úgy nézett ki az ülésem, mintha a Star Trek díszletéből kölcsönözték volna.

Fegyverek, pajzs, létfenntartás, hajtómű

Itt is biztonsági dolgok, öveket becsatolni, aztán felszállás. Itt is jól tolta neki a pilóta, mondjuk nem mintha lett volna más választása. :P
Megint nem ablak mellett ültem, egy svéd oceanográfus ült, mondott érdekes dolgokat. Viszont az ablak mellett nem ült senki, úgyhogy megbeszéltük egymással, h majd odaülünk, aztán félúton cserélünk. Erre egy pampogós amerikai nő átült oda. (Y) Mellesleg egyáltalán nem is nézelődött vagy ilyesmi, aztán egy ponton le is húzta az ablak rolóját. Londont jó lett volna látni felülről, meg Amerikát is, de így nem igazán lehetett.

Viszont jó volt, hogy volt az kis kijelző, ami nem csak a gép adatait írta ki, meg hogy hol vagyunk, hanem voltak benne filmek, meg sorozatok, zene, ismeretterjesztő dolgok, szóval ki lehetett bírni. Néztem pár sorozat részt, mint IT Crowd, Big Bang Theory, Jóbarátok, Family Guy, meg megnéztem a Megamindot. Ez persze nem töltötte ki a 8 órás utat, de ezzel elviselhetőbb volt.

Moss

Pár infó

Amerika partjai fölött

Vajon a földről is látszódott a piros csík, amit a gép húzott...?

Volt ebéd a gépen, marhahúst vagy csirkét lehetett választani, volt mellette még párolt zöldségek, krumpli, meg talán english pudding, de ebben nem vagyok biztos. Adtak még hozzá salátát, rebarbarás desszertet (kell a recept!), egy sokmagos zsömlét vajjal, kávét vagy teát, üdítőt meg egy 3 decis palack vörösbort. A körülményekhez képest jó volt a zöldséges hús, a desszert nagyon jó volt, a zsömle is, meg a bor is.
Ezután volt uzsonna is, tojásos-sonkás-salátás szendvics, meg üdítő, kávé/tea, meg egy KitKat.

Megérkeztünk New Yorkba, a John F. Kennedy reptérre, megint volt egy kilométeres sor a gépről, szerencsére mi az elején voltunk. Itt is volt egy ellenőrzés, eléggé belement a nő, aki ellenőrzött, hogy miért vagyok itt, hány hétig maradok, hogy ejtem a vezetéknevemet, meg ilyenek. De szerintem csak azért kérdezett így mindent össze-vissza, hogy kiszűrje a gyanús alakokat.
Felszedtük a csomagokat, aztán volt még egy ellenőrzés (csak az egyik papírt nézte meg egy másik nő), aztán kint is voltunk. Komolyabb ellenőrzésre számítottam tőlük, de nem bánom, hogy csak ennyi volt.

Kimentünk az utcára, rögtön odajött hozzánk egy black csávó, hogy elvisz minket shuttle-lal. Ami egy baromi nagy Ford kocsit jelentett, kb 8 személyes, elég lepukkant, a csávót se lehetett nagyon érteni, mert mint később kiderült, Ghánából jött, úgyhogy nekem nagyon gyanús volt. Megbeszéltük bele, h 125$-ért elvisz minket, 5-ünket, a többiek másik ugyanilyen kocsival mentek. Betettük a csomagokat, aztán vártunk, mert még 2 francia nőt is felvett a kocsiba. Biztos teljes kihasználtsággal akart menni.

Olyan furgonnal mentünk, mint ami ott van a kép közepén

Taxik

Kitettük a franciákat, Manhattan közepén, szóval kaptunk egy kis városnézést is

Pl ezt.

A szállás egyik épülete

Bejárat

Kilátás a szállásról

Kilátás a szállásról máshogy

Az 10 órás repülőút legveszélyesebb része a taxizás volt, úgy vezetett a sofőr, mint egy őrült. Mindenen átment, sávok nem számítottak, az elválasztó korlátok se nagyon. Többször mondtuk egymásnak, h na most ütközni fogunk, de valahogy mindig elmaradt. Átértünk Manhattanen, át a folyó alatt, aztán megtaláltuk a szállást is. Este még kimentünk a boltba bevásárolni, aztán fel az egyik sráchoz, helyi idő szerint 10 körül jöttünk el onnan. Magyar idő szerint 4-5 óra felé feküdtem le, szóval elég fáradt voltam nap végére.

A szállásról majd legközelebb írok. Lehet van benne elírás, meg hülyeség, de most rohanni kell lefelé.