Eléggé nem volt jó az idő, eső volt, meg ködös. De érdekes módon így is be kellett menni az irodába.
Hétfőn egyszer csak megjelent a semmiből egy 50 fős jégkrémtorta, az egyik angol srácnak születésnapja volt, és mint később megtudtam, én is megleptem őt ezzel. A felvágása okozott némi problémát, mivel a jégkrém elég hideg. Kővé volt fagyva, úgyhogy az első 10 perc azzal ment el, hogy 50, legalább BSc minősítéssel ellátott ember megpróbálja kitalálni, hogy hogyan lehet felvágni egye jégkrémtortát a rendelkezésre álló eszközökkel, ami a szokásos irodai kiegészítőkön túl (tűzőgép, A4-es lap, lézernyomtató, stb.) még 1 db késsel egészült ki. Végül a kést választottuk, és bár nehezen, de mindenki megkapta a magáét. És még jó sem volt.
Aztán következett 2 nap, amire nem kimondottan emlékszem. Ja de, szerda este felé meginvitált minket a cég a szomszédos kocsmába, mivel hogy ez az utolsó hetünk együtt, és ugyan igyunk már egy sört. Megtörtént, majd utána mindenki vissza az irodába. Azt hiszem ezen a napon is (!) minimum éjfél felé mentünk haza.
Aztán csütörtökön a kajáldában az ebédnél meglepetés ért minket a negyediken (nem a hatványozási értelemben). Minden nap valamilyen ország vagy tájegység jellegzetes ételét készítik el. Amit furcsálltam benne, hogy valahogy a világ összes népének összes tájegységében megjelenik a főtt egész zöldbab. Nem túl hihető.
Aztán mikor csütörtökön a jellegzetes ételt a "Hungary" nevű ország szakácskönyvéből készítették, kicsit meglepődötten vettem tudomásul, hogy nálunk is tipikus étel a főtt zöldbab, és a csirkepaprikás az egész száraz csirkemellet jelenti valami vékony paprikától teljesen mentes szószrétegben. Így aznap ettem egy kis hazait, illetve néhány falatot belőle, a többit nem tudtam megenni, olyan rossz volt. Remélem nem történt változás a magyar konyhában, amíg távol voltam, és a kaja minősége sokkal inkább a béna szakácsok negatív előjelű szakértelmének tudható be.
 |
| Péter és a hazai. Remélem mindenki észrevette a zöldbabot. |
 |
| Aki eddig azt hitte, hogy ez a paprikás csirke, az tévedett. |
 |
| Ez az. "Chicken Paprikas with Holiday Rice" Emlékszem, Mama is mindig holiday rice-szal csinálja a csirkepörköltet |
Ezen az estén is bent voltunk vagy 1-ig. A legjobb, hogy estére lekapcsolják a légkondit, és rohadtul bemelegszik az egész épület. Talán nem mindenkinek nyilvánvaló, de nem olyan jó gondolkodni este 11-kor 30 fokban.
 |
| Late night. Az előttem lévő dobozban fánkgolyók voltak, míg meg nem ettük, ez meghonosodhatna otthon is. |
Aztán eljött a péntek, az utolsó nap, minden ment ugyanúgy menetrend szerint. Délben adtunk egy kis ajándékot a tanároknak. Készítettem egy rajzot, amin mind a négyen rajta vannak, kicsit kikarikírozva, majd ezt rányomtuk pólókra. Mikor mutattam a többieknek, hogy csinálhatnánk ebből 4-et a tanároknak, akkor egyre többen mondták, hogy nekik is kell, így végül 41-et kellett csináltatni. Átadtuk nekik, meg mindenki felvette a magáét, aztán úgy mentünk le kajálni.
Nap végén jött a nagyölelés, páran aláírattuk a pólókat egymással meg a tanárokkal, aztán mentünk haza pakolni. Kifelé az épületből még éppen nyitva volt a benti kis bolt, ahol mindig vettem a kávét. Csináltunk a pultossal egy képet, jófej ember volt, már a második nap megjegyezte, hogy milyen kávét iszom, már mondta az ajtóban, mikor mentem be, hogy "Four sugar, milk?" (Négy cukor, tej?).
 |
| A nevét senki nem tudta, Mohamednek vagy "Az arab csávó"-nak hívtuk. Nem szép dolog. |
 |
| Hazafelé lefényképeztem az őrült bibliás csávót is, ő az a fajta karakter, akit a filmekben az utcán egy bibliával a kezében hadonászva és kiabálva ábrázolnak. |
 |
| Benéztünk még a Hard Rock Cafe-ba, az utcákon meg rengeteg ember volt |
 |
| Szuvenírbolt, ahogy minden sarkon |
Aztán hazaértem, még szerencse, hogy szerda este valamiért elkezdtem pakolni. Mivel elállítódott a bőröndöm számzárja, nem tudtam kinyitni amikor megérkeztem, az egyik cipzár fület nem lehetett kiszedni a zárból. Úgyhogy szerda este úgy gondoltam, hogy mint a régi öregek kukoricafosztáskor a hosszú téli estéken, úgy én is elkezdem morzsolgatni a számzár kerekeit, és egyszer csak majd meglesz a kód. Nem lett meg, de az első pár próbálkozás után rájöttem, hogy ki is lehet azt onnan feszíteni, úgyhogy sikerült kifeszíteni meg kinyitni a táskát. Vettem hozzá lakatot, hogy össze lehessen zárni, bár ha én egy tollal ki tudtam nyitni a cipzárt, akkor nem hiszem, hogy egy lakat bárkinek is nehézséget okozna. Bepakoltam mindent, a céges sporttáska tele lett szuvenírrel, úgyhogy még jó, hogy adták.
Ahogy pakolásztam, észrevettem, hogy még van egy egész üveg Becherovka, meg whiskey meg mindenféle random sörök, úgyhogy mondtam a többieknek, hogy jöjjenek át, aztán vigyék el, vagy igyák meg. Meglepő módon az "igyák meg" opciót választották, úgyhogy kialakult egy kis búcsúparty, kb 5-en lehettünk. Elég sokáig elvoltunk, közben nem takarította ki magát a lakás, úgyhogy úgy maradt utánam, ahogy hagytam... Nem kimondottan tisztán. Maradt csomó kaja, vagy 8 kiló krumpli, csipszek, pár fűszer, meg egyéb kaják, azokat ott hagytam, vagy elvitték, vagy kidobták. Elvileg a hűtőt is ki kellett volna pucolnom, de ez sem történt meg.
 |
| Valahogy így maradt a lakás |
 |
| "Tudod hogy nézett ki a lakás, Mónika? Így!" |
Az este további része romantikus körülmények között zajlott. Gábornak kikötötték az áramot a lakásából, mert nem fizette a számlát a cég, aki kiadta nekünk, úgyhogy este nálam aludt, nem nagyon tudott sötétben pakolni. Még beszélgettünk vagy 4 óráig, aztán elaludtunk pár órára.
Nem húztam le a reluxát, így a kivilágított Empire State Building bámult be az ablakomon. Kíváncsi vagyok, hogy én is hiányozni fogok-e neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése