Az első nap New Yorkban

Az egész itt-tartózkodás alatt a mai vasárnap volt az, amikor még nem kell semmire sem készülnünk, és szabadon nézelődhettünk a városban, így ezt ki is használtuk. Elég fárasztó volt, de legalább már tudjuk, hogy hogyan jutunk el a céghez, meg megnéztünk jó pár nevezetességet Manhattanben, ahová persze még vissza kell majd menni, mert eléggé rohanva jártuk körbe a várost.

Reggel az első utunk a PATH tömegközlekedési hálózat legközelebbi megállójához vezetett, ami -mint később kiderült- nem a legközelebbi volt. Elindultunk egy irányba, körülbelül a síneket követve, kis útbaigazítással sikerült megtalálni az állomást. Ez kb olyan, mint a metró, csak ezt inkább a vonathoz hasonlítják, én nem láttam nagy különbséget, úgyhogy le fogom metrózni! Út közben találkoztunk pár madárral:

Nem zavartatták magukat a kocsik között

Egy nagyobb séta után megérkeztünk az állomásra. A beléptetés a metró területére kártyákkal történik, amikre pénzt lehet tölteni. A kapuknál elhelyezett leolvasóknál le kell húzni, leveszi a kártyáról a pénzt, és beenged. Egyszerűen hangzik, az is, csak éppen 2 féle kártya van, nem tudtuk, hogy melyiket vegyük meg. Ezen elég sokáig filóztunk, végül megkérdeztünk egy helyit, hogy ő melyiket ajánlja, így végül a MetroCard nevű kártyát vettem meg, azt mondta az mindenre jó, nekem ennyi elég.

Oszlopfő Hoboken állomáson

A szerelvény elég gyorsan bevitt minket Manhattanbe, 5 megálló volt összesen. A budapesti metróval nyilván nem lehet összehasonlítani, csendes, tiszta, és főleg: minden működik! Nem tudom Pesten mikor lesz majd kis képernyő a metrószerelvényekben, ahol a hírek mennek, vagy éppen az állomás publikus részén kitéve egy lcd tv, ugyancsak a híreknek.

Feljöttünk a metróból, és a felhőkarcolók meg egyéb nagy épületek között találtuk magunkat:

Karcolódás

Először a cég épületét kerestük meg, a Times Square mögött van, szóval nem nehéz megtalálni. Eléggé nagy volt a tömeg így vasárnap délután is, boltok nyitva, meg nagy forgalom. Itt egy videó róla, elég hangos, mert nagy a zaj az utcákon, hangszórót lehet érdemes lehalkítani:

Út közben a cég épületéhez:

Nagy

Már majdnem Times Square

Megérkeztünk a Times Square-re, majdnem olyan, mint a filmekben, csak még olyanabb. Tele van emberekkel, és irdatlan nagy reklámok vannak mindenütt.

Minden színes, meg villog, meg mozog

Óriáskijelzők, reklámok, tömeg

És ismét csak reklámok

Szkinpfsz

Színházak reklámjai, a tábla által félig eltakarva az
Operaház fantomja gigaplakátjka

Megtaláltuk a cég épületét, nem mintha nagyon el lett volna dugva. Aztán ott fényképezkedve megtalált minket egy csávó, hogy menjünk az ő buszával várost nézni, 40$ körül volt az ára, Manhattan nagyobb nevezetességeivel, és ha fizetünk rá, akkor kivisznek a Szabadság-szoborhoz is, meg még nem tudom hová, de inkább kihagytuk ezt a kört, talán majd később elmegyünk egy ilyenre. Egyébként minden sarkon ott álltak ennek a társaságnak az emberei.

A cég főépülete, mi eggyel arrébb leszünk

Turistaút-díler barátunk népszerűsíti nekünk a termékét

Egy police officer megengedte, hogy lefényképezzük

Meg egy limuzin.

Ez volt a kötelező program, innentől kezdve indult a véletlenszerű bolyongás a városban. Elsőnek a Central Parkot vettük célba, mert látszott, hogy nincs messze gyalog sem, lehetett látni a fákat. A sok sablonos felhőkarcoló között azért vannak tényleg szép épületek is, a régiek között vannak az igazán mívesek, mint pl ez:

Vanpéz street

Megérkeztünk a Cenrtal Parkba, nagyrészt még havas volt. Ez a hely is tele volt emberekkel, éppen valamilyen korcsolyás rendezvény volt a jégpályán. A bejáratnál, meg körben a parkon lovas hintók várakoztak a vendégekre, bent a parkban elég sűrűn volt hotdog vagy mogyoró árus, meg pár szaxofonos utcai zenész.

Ló-rider, kmhehe

Ekkorra többnyire eltűntek a felhők, kicsit kisütött a nap

Készül a dog

Amerikai hotdog Zsoltinak :P

Épületek a parkból

Ettünk egy kicsit, én hotdogot, nem mondanám jónak, mert a kifli hideg volt, meg semmi extra nem volt hozzá, de legalább drága volt. Meg a kóla is majdnem háromszor annyiba került mint otthon, és pluszban még a borravaló is van, mert jó fejek vagyunk, meg el is várják, még egy 2 perces hotdogért is.

Visszamentünk a PATH megállóhoz, és célba vettük a Brooklyn hidat, meg Chinatownt. Először a hídhoz mentünk, szintén a megszokott tömeg, de itt még legalább jó erős szél is volt, sálat, sapkát meg persze nem hoztam. Nem mentünk végig rajta, csak az első pillérig sétáltunk, mert New York, erős szél, de a frizura már alig tartott.

A Jóbarátokban ebben az épületben dolgozik Chandler

Brooklyn-híd

Kilátás a városra

Kilátás az öbölre

Kilátás felfelé

A gyalogos forgalom alatt lévő autós forgalom (hangos a szél miatt!):

 

A híd után elindultunk Chinatown felé, elég közel van a hídhoz, úgyhogy gyalog mentünk. Az épületeken is, meg az egy négyzetméterre jutó kínaiak számán is látszott, hogy közeledünk, út közben találtunk egy érdekes parkolót.

Tömb parkoló, nem sikerült megegyezni benne, hogy hogyan működhet.

Megéheztünk, úgy hogy kerestünk egy helyet, ahol lehet rendes főtt kaját enni. Na ezt nem itt kellett volna. Valaki megkérdezett egy kínai nőt, h merre tud valami rendes kajáldát, rámutatott egy étterembe, aztán bementünk oda. 12-en voltunk, felszabadítottak nekünk 2 asztalt, aztán a rendelés röpke 15 perces folyamata következett. 

Az ott dolgozók is borzasztóan ejtették ki a szavakat, mi persze törekedtünk arra, hogy helyesen beszéljünk, de hát akkor sem volt proper English. 

Szóval páran elszórakoztak a rendeléssel, én meg mondtam a csajnak, hogy ajánljon nekem valami olyat, ami garnélarákos, azt mindig ki akartam próbálni. Rámutatott egy fogásra, mondta, h neki ez a kedvence, a nevét nem jegyeztem meg, de így 4 mondatban sikerült elintézni a rendelést. 

Ez végül egy olyan kaja lett, hogy főtt brokkoli ágyon vannak a nemtudommilyen bundában megsütött garnélarákok, mellé meg pirított mézes-szezámmagos dió, az egész lelocsolva valami fehér szósszal. 

Elsőre nem tűnt túl étvágygerjesztőnek, és külön-külön nem is finom, de együtt elég jó volt, olyan 7,5/10. Ja, és mindezt pálcikával. Volt aki először evett pálcikával, kicsit kabaré volt, de a végére mindenki belejött.

Nem annyira sikerült a kép, de kb így nézett ki

Ennyi elég is volt Chinatownból, a Wall Streetnek vettük az irányt. Ide már metróval mentünk, pár megálló volt csak.

Ami jellemző egész Manhattanre, hogy elég tiszta. Az utcák is, meg az épületek is, nincs rájuk rakodva egy centi korom. Nincs graffiti, meg amit többen is érszrevettünk, hogy nem olyan igénytelen-ízléstelen reklámokkal tömik tele az utcákat, mint mondjuk Pesten a körutat. Szóval nem nagyon vannak kék alapon sárga arial betűvel kiírt helyesírási hibás reklámtáblák, valahogy egységes arca van az egésznek. 

A Wall Street épületei, meg a környék pedig különösen karban van tartva, itt van pár kép a sétáról.

Kell

Kockák a kockával

Közben elhagytunk 2 embert, vagy inkább ők hagytak el minket, leszakadtak egy mekinél, aztán utána más irányba indultak el, mint amerre mi mentünk. 

Szóval a kiszavazott emberek nélkül folytattuk a városnézést, az utca vége az öbölpartra visz ki, úgyhogy szétnéztünk ott is. Egy komp dokkára mentünk ki, itt is rohadt nagy szél volt, meg mindenütt sirályszar. Eléggé sűrűn jöttek-mentek a helikopterek, azoknak is van leszállóhely a dokkoknál. 

"Hát hogy úszna má' át a öböl?!"

Helikoffer

Egy majdnem jó panorámakép

Ez meg nagyon messze volt hozzánk, csak jó a zoom

Eredetileg a World Trade Center helyét akartuk megnézni, úgy hogy odafelé vettük az irányt. Aránylag közel volt a parthoz, sikerült odatalálni elég hamar. Már javában épülnek az új épületek a két ledőlt torony helyére, épül a múzeum és az emlékmű is. Már eléggé esteledett, úgyhogy kicsit sötétek a képek.

A múzeum vasszerkezete

Ilyen lesz, ha kész lesz

Az utolsó képen egy olyan 8-10 méteres dombormű egy részlete van. Azt a pillanatot ábrázolja, amikor éppen felrobban az egyik torony. Ahogy néztem ott az embereket, még eléggé bennük van ez az egész.

Volt egy nő, sietett valahová, de ahogy elment az emlékmű mellett, közelebb lépett és megérintette az egyik tornyot, aztán sietett tovább. Úgy nézett ki, mint egy mindennapos kis rituálé, hogy amikor elmegy a tornyok mellett, akkor megérinti őket, lehet hogy meghalt valakije a robbanásokban. Mindenesetre eléggé átadta ezt a hangulatot a hely.

Van otthon egy 1000 darabos puzzle, amin Manhattan látképe van, érdekes volt azok között az épületek között menni, felismertem párat közülük, hogy ez vagy az rajta volt a puzzle-ön. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer talán élőben is sétálunk majd közöttük.

Ennyi volt a túra, Manhattan után indultunk haza a metróval. (A metrós bemondó nőnek olyan a hangja, mint a Half Life 1 elején a nőnek.) 

Eléggé lejártuk a lábunkat, volt mit nézni, de majd még vissza kell menni pár helyre, mert eléggé rohantunk, lehet a fekete barátunk túrájára is befizetünk, akkor még halljuk mellé a mesét is. 

És egy szolgálati közlemény:

Bocs, hogy nem nagyon tudunk beszélni, de jó esetben délután 6-7-re hazaérek, akkor otthon már régen alszotok. Magyar idő szerint dél körül lehetek elérhető MSN-en meg facebookon, akkor itt olyan reggel 6-7 óra van, olyankor kelek kb, még nem sikerült átállni az itteni ütemre.

"Ez a gyehrek meg nem nohrmáhlis!"