2011. március 20., vasárnap

Potato Paprikash

Március 15-ét mi is megünnepeltük, ZsAttila volt olyan előrelátó, és hozott otthonról nemzeti színű szalagot, meg biztostűt. Páran kérdezték bent, hogy miért van ez rajtunk, az egyik srác azt tippelte, hogy biztosan az Osztrák-Magyar Monarchia születését ünnepeljük vele. Hát nem éppen...

Nap végén kaptam az információt, hogy kajás estét fogok tartani nálam, és én fogok főzni. Bejelentettük mindenkinek, hogy meg vannak hívva, pár indiai érdeklődött, hogy mi lesz a kaja, mondtam, hogy paprikás krumpli, de nem tetszett nekik, hogy oldalas van benne meg virsli, mivel vegetáriánusak.

Elmentünk vásárolni ZsAttilával rohamléptekben, úgy terveztük, és azt is mondtuk a többieknek, hogy fél 9-re jöhetnek, addigra kész lesz a kaja. Nem lett kész.

Megvettünk kb mindent a Targetben (helyi tecsó), egyedül rendes kenyeret nem találtunk, de azért meg beugrott Attila a Mortonba, ott van olasz kenyér, ami olyan, mint az otthoni.

A vasárnap esti bundáskenyerezés nyomai még nem voltak eltüntetve, úgyhogy először még takarítani kellett, ez volt fél 8-kor, és még a krumplihoz hozzá sem volt nyúlva. Gyorsan körbeküldtem egy mailt, hogy jöjjenek krumplit pucolni, mert így az életben nem fogok elkészülni. Meg is érkezett nemsoká a 2 Peti, Gábor meg Ákos úr, Attila is visszaért a boltból.

Ipari tempóban elkezdték pucolni a krumplit, én közben hagymát, paradicsomot, paprikát vágtam, meg az oldalast szedtem szét. Lassan megérkezett a szokásos kanadai csapat, akkor még a fazék alá sem volt gyújtva.

A múltkori Peti-féle pásztortarhonya után eléggé kormos volt az egyik lábas alja, gondoltam én, hogy nem a füstölt hústól volt olyan íze. Szóval még azt el kellett mosni, nem sikerült, de még jó, hogy nálam volt másik Attila lakáskulcsa, felmentem az ő lábasáért, úgyhogy kezdődhetett a móka. Attila egyébként még asztallal meg székekkel támogatta az estét, le kellett hozni őket, mert múltkor sem tudott mindenki leülni.

Az alapot megcsináltam egy fazékban, aztán szétszedtük, belekerült a hús meg a krumpli, aztán olyan fél 11-11 felé elkészült. Majdnem fél 9...

Kaja és dzsuva
13-an voltunk

Előtte
ZsAttila csinált hozzá tejfölös uborkasalátát, ami igen jó lett, meg ott volt a jó kenyér, a krumpli is finom lett, a hús is megfőtt rendesen, úgyhogy ízlett mindenkinek. Persze sózni még kellett, valahogy nem bánok túl merészen a sóval...

Nem is tudom meddig tartott a dolog, azt hiszem talán kettő körül lépett le mindenki, persze megint nagy dzsuva volt. A kaja jól elfogyott, az egyik lábasban maradt csak egy kicsi.

Másnap hazafelé gondolkodtam rajta, hogy akkor most lesz-e takarítás (nem én, hanem a takarítónő), vagy csak jövő héten. Mikor nyitottam az ajtót, erősen gondoltam arra, hogy "Legyen rend, legyen rend, legyen rend!". És igen, működött, össze volt takarítva minden, a mosogatógép még járt, szemét is eltűnt a sarokból. Most vagy ilyen jól tudom szugerálni a dolgokat, vagy aznap nálam töltötte napja nagyobbik részét a takarító.
Utána
Megérdemelné a fizetésemelést a takarító, mert tényleg nagy kosz lett megint

Mesélte utána SAttila, hogy nála is volt takarítás, de ott nem mosogatott el a Consuela, biztos az én lakásom után ment oda, és már nem maradt lelki ereje hozzá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése